A felirattal és domborművel ellátott kősírládákba, azaz szarkofágokba temetkezés szokása a harmadik században terjedt el. Az egy kőből kifaragott síremlék korábbi típusa egyszerű ládát utánzó forma, később keleti hatásra háztető alakú fedéllel készült. Csak az előlapjuk díszített.

 Az óbudai Filatorigátnál végzett ásatások során találták meg azt a szarkofágot, melyet az aquincumi légió egyik orgonistája állíttatott feleségének. A férj módosabb anyagi helyzetére utal, hogy a szarkofág kőből készült, a szegények ugyanis csak fából készült koporsókat engedhettek meg maguknak. Az s betűkből kombinált keretbe vésett latin nyelvű felirat az egyik legszebb pannóniai sírfelirat.

Kiderül belőle, hogy a szarkofág egy Aelia Sabina nevű énekesnő, „a jámbor és kedves feleség” számára készült, aki lanton és orgonán is játszott. Művészetekben olyan képzett volt, hogy e tekintetben férjét is felülmúlta. 25 éves korában, hirtelen ragadta magával a halál. A felirat végén a férj így emlékezik meg feleségéről: „Légy boldog, bárki is olvasod e sorokat, őrizzenek az istenek és jámbor hangon énekeld: Aelia Sabina, isten veled!”
A kőemléket sokáig összefüggésbe hozták az Aquincumi Múzeum állandó kiállításán látható orgonával, mivel mindkét emlék azonos korból származik. Azonban a mai napig sem bizonyított tény, hogy Aelia Sabina életében a kiállításban látható orgonán játszott volna.