Egy, az Amerikai Egyesült Államok Energiaminisztériuma által 1995-ben készített tanulmány szerint az Egyesült Államok évente 37 milliárd dollárt költ világításra, amely 30-60%-kal csökkenthető lenne, ha korszerű, környezetbarát világítótesteket szerelnének fel. (12-24 milliárd dollárról van szó, ez az összeg Magyarország éves költségvetési hiányának 2-4 szerese!)
Kültéri lámpatestek felszerelésekor mégsem szokás figyelembe venni a megvilágítás hatékonyságát, hogy a berendezés által kibocsátott fény hány százaléka irányul arra a felületre, ahova szánták, és mennyi fény "kószál el'' céltalanul az éjben. Pedig egy jól megtervezett világítás esetén azon ritka helyzetek egyike valósul meg, amikor a gazdaságosság és a környezetvédelem érdekei egybeesnek. Amennyiben ugyanis a fényforrás megfelelően van elhelyezve, és csak oda világít, ahol arra ténylegesen is szükség van, az nemcsak a környezetre káros fényszennyezést szünteti meg, hanem ugyanaz a megvilágítási szint kisebb teljesítményű lámpával is elérhetővé válik.
Energetikai szempontból a következő "fénypazarlási'' esetek a jellemzőek:
- A nem helyesen beállított vagy nem ernyőzött lámpa olyan területet világít meg, ahol nincs arra szükség. Ha jól lenne beállítva, kisebb teljesítményû lámpával is el lehetne érni ugyanazt a megvilágítási szintet.
- A közvilágítási lámpaoszlopok a fák lombkoronája felett világítanak, gyakorlatilag feleslegesen, hiszen a megvilágítandó felület (a járda) árnyékban marad.
- Az adott világítási cél eléréséhez szükséges világítási szintet többszörösen meghaladó világítás.
- A nappal is bekapcsolva hagyott lámpák.
- Dísz-, biztonsági vagy reklámvilágítás ott - tipikusan nagyobb települések központjában - ahol a közvilágítás már eleve olyan mértékû, amely feleslegessé teszi ezeket: a külön világításnak nincs kiemelő hatása, mert anélkül is nappali fényben úszik az objektum. Továbbá az olyan díszvilágítások és járdafények, amelyek jelentős mértékben az ég felé világítanak.
Ezután kézenfekvő lehet a kérdés, hogy vajon mit tesznek az egyes államok a világítással okozott energiapazarlás csökkentésére? A helyzet nem túl jó. Bár a problémát már sokfelé felismerték, eddig csak az Egyesült Államok néhány tagállamában találkozhatunk az energiatakarékosság érdekében hozott fényszabályozással. Mint láttuk, az USA Energia Minisztériuma is készített tanulmányt a témában, ezt azonban az égvilágon semmilyen intézkedés nem követte.
Az Európai Unióban sem született eddig átfogó szabályozás a világítás során elpazarolt energiamennyiség csökkentésére. A néhány vonatkozó irányelv - hasonlóan az amerikai szemlélethez - elsősorban energetikai szempontból kezeli a kérdést. A fénykibocsátásra semmiféle szabály nincs, bár a fénycső-előtétekre már létezik irányelv. De elképzelhető, hogy a jövõben további normaalkotásra kerül sor a világítási tevékenységgel összefüggésben Brüsszelben is. A 2002/91/EK irányelv preambulumában a következőket olvashatjuk: "A Bizottság továbbá szabványokat kíván kialakítani (...) azzal, hogy ezekbe bevonja (...) a világítást is.'' A dolgozat megírása idejében a szabványok elkészítése még folyamatban van.
Szót kell azonban ejteni a fényszabályozás és az energiatakarékosság kapcsolatának jellemzésekor arról is, hogy a szabályozási törekvések sokszor az ellenérdekű fél (áramszolgáltatók) erős gazdasági befolyása miatt buknak meg. Erre természetesen kézzel fogható bizonyítékok nincsenek, de bizonyos jelek erre engednek következtetni. Tanulságos példája ennek New York város világítás-szabályozási kísérletének története. A SELENE világítástechnikai társaság közleménye tudatja, hogy 2001-ben indítványt nyújtottak be New York városban a világítás ésszerűsítése érdekében. Az indítványozó indokolása szerint Kanada évente kétmilliárd dollárt takarít meg a világítási reform eredményeképpen, mivel pedig New York költségvetési hiánya 9 milliárd dollárra rúg, ezt a világítás ésszerűsítésével is csökkenteni kellene. A javaslatot a Szenátus egyhangúlag elfogadta, de a város kormányzója nem akarta azt aláírni. Végül 2002. január 30-án ultimátumot kapott, ám ekkor sem volt hajlandó aláírni a rendeletet, hanem február 2-án megvétózta azt. Döntését a következő három indokra alapozta:
- A reform sokba kerülne.
- Nem látja indokoltnak a "fényszennyezés'' terminust.
- A hatóságoknak nehéz lenne megtaníttatni az új feladataikat.
